Az első nap alapján nem véletlen, hogy egy csomóan csak a Golden Drum második felére járnak le: az időjáráshoz illően kicsit langyosan indul be a móka. Az egy puccos tengerparti szálloda két felső emeletén tartott fesztivált elsőre könnyű lenne összetéveszteni mondjuk egy orvoskonferenciával: néhány kóbor hosztesz, tízes skálán négyes szinten felajzott nézők a vetítéseken és az előadásokon, az angol szótól összerezzenő hotelszemélyzet - ezekkel találkoztunk eddig. Egymondatos szakmai összegzések, eddig megtalált magyarok és képek a folytatásban.

A 184 nevezőből 34-en jutottak be a dizájn és art direkció kategória (E) döntőjébe. Moholy-Nagy és Breuer Marcell országa nem lesz a kategória díjátadóján, igaz, magyar dizájnerek nem pályáztak, magyar ügynökség is csupán kettő. 

Sem a Laboratory Ideas UPC-s filmje, sem pedig a Leo Burnett Coca Colának készített 3 oldalú csocsója nem jutott be alkategóriájának döntőjébe. Előbbi a direkt marketing díjra pályázott, míg utóbbi a "vegyes print és 3D megoldások" terén szeretett volna aranydobbal távozni. A németektől 8 pályázó is bejutott az alkategóriánkénti döntőkbe, a legtöbb finalistát adó - szintén nyolcat - ügynökség pedig a TBWA. Ha tudni akarja, hogy mi kikre tippelünk, kattintson a tovább gombra.

Nagyon hosszú út, kilométeres dugók, fáradt érkezés és elképesztő kilátás az apartmanból: nagyjából ez foglalja össze a tegnapi napunkat.

Mi sem számítottunk rá, de jó hosszúra sikerült a tegnapi út Portorozsba, ahol tavaszias idő van. Közben cérna is szakadt, Celine Diont üvölteni a dugóban nem kultúremberekhez méltó, kicsit szégyelljük is magunkat.

A rádióból megtudtuk, hogy a szlovén popzene semmivel sem élvezhetőbb, mint a magyar, bár azt már nem tudjuk, mi alapján feltételeztük, hogy az. A szállásunk kitűnő, felállt a főhadiszállás. Este elmentünk halat enni, 11 után alig van valami nyitva. A visszafelé vezető út a meredeken felfelé több, mint kimerítő. Később képek, és a mai nap történései részletesen. Most mindenki dolgozik.

Közszolgálat: aki majd csak később jön és autóval, kerülje a Zágráb és Ljubljana közti A2-es autópályát, mi itt szívtuk meg, nagyon. Úgy tudjuk, az M7 végén egyből Szlovénia és a Maribor-Ljubljana pálya felé venni az irányt járható dolog, vagy nekünk is jó volt Zágrábig, úgyhogy esetleg lehet alulról, Rijeka felől próbálkozni. (zsombor)

Igazából ezt már sokkal régebben be kellett volna tolni ide: következik a Másfél tánczenekar Szívlapát című dala, küldjük mindenkinek, aki szereti.

A mai napon szerencsésebben jöttek egymás után az előadók, kevesebb volt az ovis tételmondat, láthatóan több nyakkendő is lekerült tegnap óta, a nagyon is kellő szemléltetőanyag pedig éppen jó arányban volt elosztva a szöveg mellett, ami az előadókat dícséri. A szervezés remek volt, a személyzet nagyon segítőkész, fotók hétfőn jönnek. Gerillamarketing, vírusvideó-hegyek – a második nap részletesen beljebb! 

Johannes Hartmann előadásával végre Edison is felzárkózott Einstein és Ford mellé a legtöbbször idézettek toplistáján, a szervezők egyébként bölcs előrelátásról tettek tanúbizonyságot, amikor az Unilever igazgatóhelyettesét tették erre a hajnali órára, Hartmann ugyanis lebilincselő előadó, prezentációját ráadásul egymillió reklámfilmmel és példával tűzdeli meg.

A Stamford Global CEE Marketing Summitjének vásárlóihűség-szemináriumán Inge Juliusson az IKEA képviseletében a cég hűségprogramjairól beszélt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a joviális úr bemutatta az IKEA Family kártyát, ami nálunk még csak egy éve van, de Svédországban már 85 óta. A Family kártyát szeretik az emberek, az IKEA pedig nagyon odafigyel a vásárlóira, foglalhatjuk össze a lényeget. Eggyel izgalmasabbnak ígérkezett magyar származású Dan Farkas és Ivo Laurin előadása, ők a cseh Outbreak tanácsadócégtől jöttek, és nem mással foglalkoznak, mint word of mouth (szóbeszéd-) marketinggel. A programfüzetben mindketten WOM-evangelistának, illetve reklámateistának vannak titulálva, lássuk.

Jól esett volna egy bumm a fejbe a CEE Marketing Summit 2008 konferencia első napján, de nem hallottunk lehengerlő megfejtéseket arról, hogy miben is áll a jelen és a jövő marketingje. Andrew Razeghi laza volt, Jean Jacques Vandenheede mint a jó bor, Jared Salter pedig Pély Barna.

Kettős szerepben érkeztem a Magyar Fogyasztó 18- című konferenciára szerdán délután: egyrészt tudósítani, másrészt moderálni egy beszélgetést arról, hogyan lehet megszólítani a tiniket. Némiképp módosította a befogadó- és koncentrációskészséget az indulás előtt elfogyasztott jelentős mennyiségű lázcsillapító-kv elegy, de ez egyáltalán nem mentegetőzés.

Nem sokat szarakodik, hanem helyből a lehúzás fővárosaként hirdeti Budapestet az easyHotel vírusszpotja, amire tegnap hívta fel figyelmünket a készítő ReVISION. Továbbgomb után a videó, de a reakciók az igazán fontosak az ügyben, nem a szpot:

• az ügyfél alig burkolt véleménye szerint a talpas taxisokat és vonatról leszálló turistákat terrorizáló zugszobakiadókat felvonultató szpot az első impulzus, ami Budapest-ügyben végre eléri a külföldi fiatalokat
• az ügynökség büszke
• a fővárosi turisztikai szerv szerint példátlan imázsrombolás zajlik
• a blogkommentelők fele szerint király a szpot, a másik fele szerint béna
• a városarculati tanácsnok meg azt gondolja, akár vicces, akár nem, a nem túl stabil magyar országimázs mellett ez konkrét trambulinról medencébe hugyozás.

És szerintetek?