Megvan a filmes kategória shortlistje is, de az egyetlen magyar nevező, az ACG Állásinterjú című munkája nem került fel. Ezzel kiesett az utolsó versenyzőnk is, kis hazánk számára véget is ért a fesztivál. (Megyünk is haza holnap.)

Az Egyesült Államok 59 shortlistessel listavezető, az Egyesült Királyság 42, Argentína 21 helyet szerzett meg. A régiónkból a prágai EuroRSCG  Nemzeti Múzeumnak készített, München című filmje került be a 260 oroszlánra esélyes közé: 

Eldönthetetlen, hogy Steve Ballmer vajon tényleg visszataszító jellem-e. Egy szavazat arra, hogy irritáló, egy arra, hogy zseniális figura.

Hát nem könnyű első fesztiválozóként bejutni Cannes-ban a jó bulikba, amiből idén amúgy is kevesebb van, és azok is inkább a hét második felében, de azért egy bonyolult beszerzési procedúrával sikerült hozzájutnunk egy, azaz egy darab, kizárólag egy főre szóló belépőhöz a Cannes Lions nyitógálájára, amit köztudottan minden évben a harmadik napon rendeznek meg.

Egyszerre két közösség van nagy veszélyben, amennyiben Steven van Zandt valóra váltja álmait, és visszahozza nekünk „az igazi rock & roll-t”: a zenerajongóké és a reklámszeretőké.

Harmadik nagydíját gyűjtötte be a világ legjobb munkahelye kampány, ezúttal a cyber kategóriáét. Sajtóban a kevésbé ismert Fred & Fraid, dizájnban a McCann WorldGroup a király idén.

Folytatom korábbi eszmefuttatásomat a közép-kelet-európai reklámsikerek elmaradásáról, nézzük, miben tehetne többet – akár a magyar – reklámszakma egy kis nemzetközi figyelemért.

A konferenciás prezentációk remek lehetőségeket szoktak nyújtani a cégeknek és márkáknak, hogy elmondják, miért ők a legjobbak, ez itt Cannes-ban sincs másképp, így aztán sok előadás egyszerű önfényezésbe fullad. Kétségtelen, hogy a Twitter társ-alapítója, Biz Stone előadásának is megvolt ez a feelingje, a márka fiatalságából, születéséből és közösségi jellegéből adódóan, no meg Stone egyszerű egyetemista stílusának köszönhetően azonban mégis jó volt, meggyőző, és egészen biztos vagyok benne, hogy akik eddig nem voltak fenn, azok regisztráltak utána a Twitterre.

Bár Attila már beszámolt az idei cannes-i reklámfesztivál néhány előadásáról (itt meg itt is) – amit itt különös módon szemináriumnak neveznek – én még adós vagyok néhánnyal. Őszintén szólva részint egyetértek Bob Garfielddel, aki szerint idén úgyis mindenki ugyanazt a bullshitet nyomja, azért akadnak érdekességek. Vasárnap reggel a „2012: A kreatívigazgató halála” merész és ígéretes címmel az LBi digitális kreatívügynökség nyitotta meg a fesztivált, ami ugyan elég nagy ferdítés, ugyanis nem arról volt szó, hogy eltűnik a kreatívigazgató funkciója, hanem hogy meg kell változnia, újjá kell születnie. Ugyanakkor érthető is a címválasztás: első nap, kevés ember, ráadásul a szombat éjszaka utáni leghamarabb időpontban, valami mézesmadzag kellett csalogatónak.

Eddig is tudtuk, hogy a nők a ruhák, a sütireceptek és a cukiságok miatt neteznek, a férfiak pedig menőzni akarnak online. Ezen pontosított Andrew Robertson, a BBDO Worldwide ügyvezető-elnöke a The Battle of Sexes. Now in Cyberspace című nagyon rövid előadásán.

Minden ember saját bőrén tapasztalhatta, hogy ha egy gép van a háznál, akkor legszívesebben beleverné a párja fejét a monitorba. A nők órák hosszat tudnak divatoldalakat bámulni, a férfiak meg pornót. Igaz, ezt csak ritkán a feleségük társaságában. Ezek mondjuk annyira megszokott online nemspecifikus foglalatosságok, hogy Roberston már ki sem tért rájuk, helyette két kutatási adatot osztott meg:

- A brit nők 63 százalékát zavarja, hogy férjük online játékokat játszik. A férfiak 84 százaléka játszik online játékokkal, és nem bírják abbahagyni, amíg elsők nem lesznek.
- A francia férfiak 73 százalékát irritálja, hogy a nők nem tudnak az interneten titkot tartani. Képzeljük el, hogy ha a nők 56 százaléka nem tudja elképzelni, hogy az internet nélkül kapcsolatot tudna tartani a családtagjaival, barátaival, akkor mennyi titok kerülhet illetéktelen kezekbe?

Ami viszont elgodolkodtató: a férfiak 40 százaléka vonzóbbnak érzi magát az interneten, ráadásul sokkal inkább töltenek fel olyan képeket a netre, amin csak saját maguk látszanak valamilyen menő pózban.

Végül egy rossz hír a glossyknak: a nők 25 százaléka a blogok miatt jóval kevesebb időt fordít magazinok olvasására.

Robertson az előadást azzal zárta, hogy ahogy a világ is a nők akarata szerint alakul, úgy az internet is menthetetlenül nőiesedik, ezért ideje lesz még egy w-vel megtoldani a www-t.
 

Médiában a Kit Kat-nek, outdoorban a The Zimbabwean napilapnak, rádióban pedig a Virgin Atlantic-nek késztett munkák nyerték a Grand Prix-t. Az év médiaügynöksége a Dentsu Tokyo lett.

Kiosztották a média, outdoor és rádió kategóriák díjait. Összesen 224 valamilyen színű oroszlán talált gazdára a három kategóriában, magyar munka nincs a nyertesek között.

A média kategóriában a JWT  Tokyo „Kit Kat Mail 2009” munkája győzött, az outdoor nagydíját, ahogy az várható volt, a johannesburgi TBWA/Hunt/Lascaris a The Zimbabwean napilapnak készített hírhedt kampánya hozta el, a rádió kategóriában pedig a szintén dél-afrikai BBDO a Virgin Atlantic-nek szállított kampánya nyert.

Az év médiaügynöksége a Dentsu Tokyo lett, megelőzve a Famous Brussels-t és az izraeli Shalmor Avnon Amichay/Y&R Interactive párost.