Harmadik esténken végre úgy tűnt, lassan beindul a partyélet az egyébként partyjairól hírhedt fesztiválvárosban, lassan idecsordogálnak a résztvevők, összegyűlnek a régóta nem látott külföldi kollégák, és útjára indul a torkokon lecsorgó vodka meg whiskey. Miután kiderítettük, hogy az a néhány magyar, aki idén is bevállalja a cannes-i reklámfesztiválon való - nem olcsó - részvételt, majd csak a hét második felében érkezik, egyelőre a külföldi kreatívagyakkal próbáltunk keveredni.

Shortlistre került a Tribal DDB Budapest Amnesty-nek készített netkampánya a Cyber Lions kategóriában. A Design Lions-ban nincs magyar.

A nyolcadik kategóriáig kellett várni, hogy magyar munka is shortlistre kerülhessen Cannes-ban. A Tribal DDB Amnesty International-nek készített „Raise Your Voice” munkacímű kampánya 2205 nevezett pályaműből jutott a 208 shortlistes közé. A többi magyar nevezés sajnos nem jutott tovább.

Szintén kihirdették a shortlistre jutókat a Design Lions kategóriában. Itt a Leo Burnett Coke Zero-nak készített csocsóasztalával indult, de sajnos nem jutott a díjra esélyesek közé. Itt 1139 indulóból 157 munkát juttatott tovább a zsűri.

Ne kerteljünk, a cannes-i nagyágyúk számára a közép-kelet európai régió nem csupán reklámok terén nem létezik, hanem a médiapiaci elemzések is csupán az USA-t, Nyugat-Európát és Japánt tekintik globálisan mérvadónak.

Bob Garfield - ahogy minden évben - idén is erős megjegyzéseket fűzött a cannes-i reklámfesztiválhoz - és megtette a maga jóslatait is. A cinizmus megmaradt, csakhogy ezúttal éppen az ellenkező oldalról kapja a pofonokat a világ reklámszakmája, mint tavaly. Az eddigi "éves tobzódás, még nagyobb partik, még több résztvevő, még több nevezés" most 180 fokos fordulatot vett, és Garfield felteszi a kérdést: a szakma ilyen pocsék állapotában mit is akarunk Cannes-ban ünnepelni?

Tegnap esti vérmes partiterveinket az eső beterelte az ízléstelen Warner Clubba. Közben kitaláltuk az olcsónélés egyik módját, és persze keressük a többit is. Kellemesnek indult az este…

Idén minden médiatípus bukott, öt év múlva minden a digitális tartalomszolgáltatásról fog szólni. A válság strukturálisan rendezi át a médiapiacot, és tévedés azt hinni, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba – állítja Marcel Fenez, a PricewaterhouseCoopers médiaügyi megmondóembere.

A fesztivál nyitónapjára megjelent AdAge egyik cikke néhány érdekes adalékkal szolgál az előző posztomhoz. Az amerikai DDB három irodája eszerint például év elején szépen felmérte, milyen díjakra mennyit költenek, és mennyit érnek a nevezések, melyiket mennyire élvezik a kreatívok, és melyik díjhoz mit szólnak az ügyfelek, és ezalapján szépen 35 százalékkal visszavágta a verseny-nevezésekre fordított keretet 2009-re. A Saatchi & Saatchi 40 százalékkal kevesebbet szánt idén Cannes-ra (a brit D&AD-re meg 60-nal), és még a BBDO, az elmúlt két év legtöbb cannes-i díjat nyert hálózata is felére csökkentette a nevezéseket, a Cannes-ba küldött embereinek számát meg 80 százalékkal - legalábbis Észak-Amerikából. A Y&R idén kb. ötven munkatársát engedte el a fesztiválra, szemben a tavalyi 140-nel, de az ügyfelek sem buzognak most annyira: a Procter & Gamble 17 embert regisztrált, kb. a tavalyi felét, ötöt-ötöt a McDonald's és a Kraft Foods. Sajnos állítólag a bulikkal is rendesen visszafogják magukat az ügynökségek (meg más házigazdák). A DDB beszüntette az évtizedig a cannes-i fesztivál védjegyének számító péntek éjszakai beach-bulit - amiben csak az vigasztal minket, hogy pénteken sajnos már amúgy sem leszünk itt, és a Microsoft is kilakoltatja a partyját a jachtról a beachre. Ez utóbbi helyszínét majd egy médiavacsorán nézzük meg kedden.

Hát, a magyarok idén sem, sőt, a korábbiaknál talán még kevésbé hódították meg a Cannes-i reklámfesztivált, nemcsak bulizni jönnek jóval kevesebben, de a tavalyi 43-hoz képest a nevezések száma is negyedével visszaesett. Persze nem csak mi vagyunk így ezzel, az egész globál reklámszakma megrengett, a nevezések számának eddigi évről-évre történő szép növekedése visszafordult. Még mindig magasan az amerikaiak vezetnek, de ők is majdnem ezerrel kevesebbszer fizették be a borsos nevezési díjat, mint tavaly, akárcsak a harmadik legnagyobb pályázó, Argentína. A második helyen álló Németország idén 700-as esést produkált, Spanyolország ugyancsak, Quatar meg, ahonnan tavaly 71 díjért indultak, idén gyakorlatilag bojkottálja a fesztivált.

Eredetileg Cannes you feel it? címmel akartuk futtatni az aktuális esti helyzetjelentős bejegyzéseinket, de nagyon gyorsan beláttuk, hogy okkal-joggal soha többé nem térne ide vissza senki, aki találkozik ezzel a szóviccelődéssel. Ehelyett lett ez a kicsit hüvösen elegáns, tartózkodó, mégis tekintélyt parancsoló és szakértelemről árulkodó egyszerű cím. Node mégis kit érdekel, hogy hogyan született a cím, amikor megtudhatja, hogy...

Kinyomoztuk, hogy kik neveztek, de nem tudjuk, hogy mivel, és milyen összetételben. Tudjuk, kik vannak itt, de nem tudjuk, hogy igaz-e, és hogy miért vannak itt.

Tehát neveztek:
ACG.Hey, Cinematrix, DDB, Hering (mint a nevezések listájáról kiderült - Spielmann Gábor bújik meg a név mögött), Leo Burnett, Neo Interactive, OMD, Saatchi & Saatchi, Skyfilm, Starcom, Tribal DDB, Universal McCann.

Személyiségek, akik biztosan itt vannak (lesznek) valahol (legalábbis a delegáltak listáján szerepelnek), de nem tudjuk miért.
Brindza Gábor, Emission
Lukács Csaba, RMB (már csak a fő Cannes-i kapcsolattartó jogán is)
Szabó Eszter, Grey
(Velünk együtt öt név Magyarországról, ami így gyakorlatilag a tavalyi fele.)

Akikről úgy hírlik, hogy itt vannak (lesznek):
Spielmann Gábor
Nagy Ildikó, Crew Team (felhívnám a figyelmet a tautologikus névre!!!)

Amint elkapunk valakiket, azonnal jelezzük, kikérdezzük ittlétük okáról.