A legtöbb újságíró legszívesebben egyszer lenne hajlandó megközelíteni az esemény területét: amikor megkapja a degeszre tömött fesztiválputtonyt. Mi is gondolkodóba estünk.

A kifejezetten villantanivaló tatyó (majd otthon) a kötelező, halálosan unalmas és a tetejébe még haszontalan papírhulladékokon kívül ugyan nem tartalmazott yachtkulcsot, ingyen italfogyasztási bónt a Balió-ba, de még fontos névjegykártyákat se (olcsó taxi, luxuskurvák, mentők, SPAR), ellenben a minden apróságoknak örvendező magunkfajta élvezkedhet rajta egy bejegyzés erejéig.

Na jó, még nem az 56. Cannes Lions Reklámfesztivál, az majd csak holnap reggel, de mi, azaz a Kreatív kis tudósítócsapata, megérkeztünk.

Vajon tényleg Cannes az egy négyzetméterre jutó kreativitás mértékegysége? Ott van mindenki, aki számít? Valóban drogoznak a yachtos bulikon? És Steve Ballmer igazán egy visszataszító figura? Idén minden kiderül!

Az Open Communications negyedik napja napi egy e-mailt küld a szerkesztőségbe "Tudtad-e, hogy..." kezdetű kérdéssel a tárgyban, majd a mondat képes befejezésével a levéltörzsben.

Az ügynökség már máskor is bevetett olyan módszert, hogy hétfőtől minden nap küldött valamit, majd az ötödik napon kézbesítették a megfejtést.

Holnap minden bizonnyal kiderül, hogy mire utalnak ezek a Poénvadászatba is illő képek, de addig is várunk néhány tippet!

Hétfő:

 Kedd:

Szerda:

Csütörtök:

Ööö izé. Sok kérdés tolul fel ilyenkor az emberben. Vajon miért gondolták a Molnál, hogy ha a világ talán legtöbbször remixelt* fotójából csinálnak hirdetést, az jó lesz? De ha már így gondolták, és egy nagy asztal körül mindenki rábólintott, akkor vajon miért néz úgy ki, mintha a Worth1000 valamelyik Photoshop-versenyére nevezte volna be egy közepesen ügyes műkedvelő? És szegény sportember nem érezte magát rosszul, hogy csak rajta nincs nadrág?

*UPDATE: lásd például a Copypaste blogon.

Van egy tökjó cikk az Advertising Age-en arról, hogyan lett Amszterdam a kreatívügynökségek kedvenc európai központja, amit mindenkinek el kellene olvasnia, aki a jövőben nyilvánosan beszélni szeretne arról, hogy X éven belül Budapest a térség, a földrész, a világ, az akármi kreatívközpontja lesz.

A sztori azt veszi végig, hogyan választotta a várost európai főhadiszállásnak az amerikai Taxi, akik Amszterdam mellett Barcelonát, Londont és Párizst méricskélték még. Amikor elkezdtek puhatolózni, a hollandok – egyedüliként – konkrétan ajánlatot adtak nekik: összehozták őket ügyvédekkel, könyvelőkkel, a nagynevű helyi ügynökségekkel (Wieden + Kennedy, 180 Amsterdam, Amsterdam Worldwide), akik készségesen elbeszélgettek az érkező konkurenciával, a napot pedig egy százfős fogadással zárták, ahova elment a polgármester kifejezni, hogy igazán nagyon örülne, ha sikerülne őket választani.

És persze, van kibírható társasági adókulcs, megfizethető életszínvonal fűvel és kurvákkal, a minimálbér duplája fölött sem ciki bringával munkába járni, és repülővel másfél órára van Dél-Franciaország, de azért városnak éppenséggel a többi becélzott város sem szar. Az, hogy csinálnak is valamit, amikor van mit ahelyett, hogy sokszor mondják, hogy "kreatív", valószínűleg tényleg számít egy keveset.

Válságban van az autóipar - ezt már az álmából felébresztett óvodás is keni-vágja. A sírás-rívással persze nem mennek az autógyártók semmire. Vagy mégis? - talán ezt a kérdést tette fel magának a francia Agence V., amikor a Volkswagen Touran-nak elkészítette ezt az igenis sírós-rívós szpotját. Teljesen jó az ötlet és aktuális a kapcsolódás a költségtakarékossági üzenethez is: "Már így is elég sokba kerül az apaság", miért fizetnél egy kocsiért is többet a kelleténél?  

Reklámként egy hajszálnyit nem rosszabb, sem jobb, mint az összes többi teleshopos terméké, de maga a termék egyszerűen elképesztő. "Az első újítás 1880 óta, mióta a vécépapír létezik!" Többet nem kell hozzányúlnod ahhoz az undorító vécépapírhoz, itt a meghosszabbított kéz, amelyik kitörli a seggedet helyetted - vagy ahelyett, aki helyetted kitörölné. Húha. Azt hiszem, jobb, ha el sem képzelem használat közben.

Semmiképp se felejtsétek le a karácsonyi listátokról. És ne feledjétek, hogy 2 in1 alapon mellé még kapaszkodót is kaptok, hogy a kádból is ki tudjatok szállni - ha esetleg a Comfort Wipe-pal olyan baleset ért volna, hogy ez segédeszköz nélkül már nem volna kivitelezhető.

Nemrég feltettük a kérdést: vajon magánnyomozó iroda, potencianövelő, film, vagy könyv kampányának részei azok az itt-ott feltűnő sárga boritékokba zárt fekete-fehér paparazzifotók, amik úgy zsongatták be az értő netközönséget, mint darázsfészekben túrkáló ajakos medve. Most kiderült, lehullt a lepel, jött a coming out. Berobbant a szerkesztőségbe a hír, miszerint a gerilla Mira Kirshenbaum Amikor a hűségesek hűtlenkednek borzasztó magyar című könyvét promotálta, a megbízó pedig a Hangoskönyv Kiadó volt. Huhhh. De azért egyáltalán nem volt ez rossz.

A Webvideó-konferencia kerekasztal-beszélgetésén Miskolczy Csaba, a Blogter ügyvezetője tartott vitaindítót, szerinte a televíziók internethez való hozzáállásában több modell létezik: vannak, akik túlértékelik a netet, elválnak az online és offline tartalmak, a kísérletezésnek furcsa megoldások lehetnek az eredményei. Vannak, akik konzervatívan állnak hozzá, a lement műsorok nézhetők meg a neten, itt a szolgáltató jelleg az erős. Mások újabb brabdeket építenek a neten, illetve van, aki fizetős disztribúcióval próbálkozik.