Két hete szombaton zajlott le a második hazai Grandcomm teniszbajnokság, amiről múlt héten már képekkel és pontos győzteslistával számoltunk be a Kreatívon, most elkészült a szervezők saját videója, amelyben nyilatkozik a kétszeres férfi bajnok, a UPC-s Molnár Attila, az esélyeit latolgatja a Young & Rubicam ügyvezetője, Aczél László, megszólal Erzsi néni, szenior világbajnok és a végső elpusztulásról beszél Herendi Gábor, a Skyfilm tulajdonosa.

New Jersey a tizennegyedik amerikai állam, amely legalizálta az orvosi marihuánát, és így jelentős pénzek mozdulhatnak a marketingágazat irányába is, írja az Advertising Age. A marihuána 14 milliárdos üzlet az Egyesült Államokban, de ennek nagy része illegális áruból származik, a legális forgalom egymilliárd dollár. Nagyjából kétszázmillió jut ebből Kaliforniára, az első államra, ami 1996-ban legalizálta a gyógyászati célú marihuánafogyasztást. Csaknem kétezer helyen árulják az államban, és csak Los Angeles körzetében hétszáz árusítóhely van, több mint az itt található McDonald'sok és Starbucksok száma együttesen.

Megfáradt igénytelenséggel indult a 2010-es országgyűlési választások kampánya. A MSZP a korábban már sokszor elsütött eredménykommunikációs megjelenésekkel nyitott, amit azonnal klónozott és átalakított "Mondjatok le!" fősorral a Fidesz, majd jöttek a nyugdíjasokat riogató plakátok, az "Itt az idő" című, fideszes vizuálterror és a kormány "Több mint válságkezelés" központi gondolatra épülő tipográfiai ámokfutása. Pedig 2006-ban ilyenkor már túl voltunk a szélkakason, a dumakalkulátoron és a fülbenyalós MSZP-n is. Íme egy válogatás az első (pontosabban mínusz egyedik) időszak terméséből:

MSZP

Amikor már végképp azt hittük, hogy a színes comic sansszal írt, és térhatásúnak gondolt, hullámzó effekttel megbolondított címsorral bíró szörnyszülöttek végképp a társasházak faliújságjaira és külvárosi turkálók kirakataiba lettek száműzve, íme egy gyomros egyenesen a Magyar Köztársaság kormányától, az ország legnagyobb közéleti hetilapjában, a HVG-ben. Próbáltuk felfejteni a kreatív koncepciót, de azon az ostobaságon túl, hogy a gót [illetve mint megtudtuk: fraktúr] betűtípust nácinak gondolják, nem sokra jutottunk. Felhívnánk ellenben a figyelmet az Erősödő nemzetközi bizalom címben ötletesen elrejtett €, $ és £ jelekre! Nagyon olcsó (értik: olcsó!) dolog lenne azzal viccelődni, hogy a válságra való tekintettel a szomszéd kisfiúra bízták a feladatot, valami sokkal komolyabb dolog lehet a háttérben, hiszen a Fidesz is egy hasonlóan megrendítő vizuális alkotással indult neki a kampánynak.

Az argentin Andes sörmárka a két megszokott sörös reklámsztori közül nem a focit, hanem a csajozás vs. sörözés témáját választotta. Nem csak reklámfilmet forgattak viszont, mint a Borsodi, amely egyébként hasonló kommunikációs irányt visz, hanem kitalálták a megoldást arra a kellemetlen helyzetre, mikor a sörözés meghitt pillanatait a barátnő telefonja zavarja meg.

Az ötlet a Saatchi & Saatchi Argentinának és a Lumina nevű online ügynökségnek köszönhető. A kampány tavaly októberben indult egy teaserszakasszal, ezt követően jelentek meg a magyarázó filmek a videomegosztókon és a Facebookon, ahonnan a kampány oldalára terelték a közönséget.

Kelthetném a drámai feszültséget, de minek: megszületett a befutó a spontán önironikus magyartermék-világsikeresítési mozgalom pár poszttal ezelőtti felhívására: a magyar pálinka fog kapni egy ajándék külföldi szpotot, de pont ugyanennyire köszönjük az összes többi ötletet is, már csak azért is, mert a nyertes bevallottan merített belőlük, ahogy az egész dolog eleve a közösségi szpotlopásról szólt.

A keretsztori, ugye, hogy van egy franciáknak szánt reklám egy angol kekszről, amelyben az angol gyártó saját szülőhazáján élcelődik, mi pedig egy túlhevült Facebook-kommenthegynek köszönhetően ennek kerestük a magyar megfelelőjét, hogy a váratlanul összeállt teljes professzionális produkciós stáb jól leforgathassa. 16 befejezettnek tűnő és valamilyen termékben kicsúcsosodó ötlet érkezett be kommentben, amelyre a Szívlapát szerkesztősége, illetve az egészet producáló Gosztonyi Csaba (Carbon) szavaztak, a beküldő nickeket letakarva. Ha nagyon szórt volna a mezőny, még gondolkodtunk volna, kivel érdemes szavaztatni, aki nem mi vagyunk, de hat emberből mind a hat jasztreb küldeményét nyomta be, úgyhogy nem erőltettük, elég egyértelmű volt a helyzet.

Szerintünk nálunk élnek a legszebb csajok (csinos lányok fotói utcán), szerintetek is (explicit jelenetek pornófilmekből)
Szerintünk a magyar bor világhírű (elegáns pincészet, gyertyafénynél vizsgált bor), szerintetek is (részeg angol hülyegyerekek a belvárosban, mindegyik kezében egy palack bor, üvegből nagyot húznak belőle)
Szerintünk a leghíresebb magyar egy igazi zseni volt (Puskás visszahúzós csele az angolok ellen), szerintetek is (részlet a Speak videóklipből)
Szerintünk rengeteg híres találmányunk van (vágóképek: Rubik-kocka, gyufa, helikopter, golyóstoll), szerintetek is (gombafelhő lassított felvételen)
Szerintünk a tisztán gyümölcsből készült pálinka finom, szerintetek?

Magyar pálinka. Talán ebben egyetértünk.

Hárman éltek azzal a joggal, hogy ne csak egyre bökjenek rá, így egyet kapott még a borongós étkezési sertészsír-szpotterv (Nyáry Krisztián, igazi nevén), és kettőt a Prezinek írt vidám képdal (Pilinger Ferike, júzernevén). Mint az egyik szavazó megjegyezte, a nyertesben elférne még egy sor, akinek van, és ingere is, dobáljon kommentet nyugodtan.

Leforgatni leghamarabb február közepén lesz idő, operálni Boldizsár Péter, rendezni Pacsorasz Viktor, utómunkálni a Post Edison fogja. Kell majd szlovák meg angol narrátor alighanem, szólunk még, ha nem találunk az asztal alatt. A végeredmény meg jön, jön, késő február, kora március, szeressétek majd, és reméljük, lesz ilyen még.

Mire beértem a szerkesztőségbe, kiderült, hogy a Konzervatórium már hétvégén megírta, ami az első értetlenkedés után egy teljes reggeli beközlekedésen keresztül fortyogott bennem a kampányra ráforduló és megrendítően ronda Fidesz-plakátot látva. Okosjobbos barátainknak az utolsó szóig igazuk van abban, amit a dizájnról írnak – sajnos nem tudok úgy tenni, mintha nem olvastam volna, így viszont nem is írom le még egyszer.

Ez a poszt is főleg azért készül, hátha számít a több irányú nyomás, és lefeszegetik Szíjjártó Péter unokaöccsének a kezét a 6-os CorelDraw-ról. Természetesen nincsenek illúzióink azt illetően, hogy nem a 2010-es lesz a Magyar Köztársaság történetének legszínvonalasabb kampánya: szerkesztőségi szinten inkább valami érdekesen nyomasztóra számítunk dizájn- és üzenetfronton. Ez a plakát inkább annak tükrében meghökkentő, hogy olyan, mintha véletlenül és őszintén lenne rossz.

A Fidesz elmúlt kampányaiban ugyanis a spontánnak tűnő dolgok is nagyon okosan ki voltak centizve – kezdve onnan, hogy Orbán éppen azt mondja-e, hogy fel, vagy azt, hogy föl, egészen a szerintem remek 2002-es A jövő elkezdődött kampányt követő, profin szar – ámde elcseszett alapkoncepcióra épített – 2006-os Rosszabbul élünk utolsó komor pöttyéig. Most viszont nem csak azzal van baj, hogy szürke olvashatatlanságba taszították az Obama-import kulcsszavakat, de azzal is, hogy mik ezek a szavak, hány van belőlük és miért.

Ez a plakát sokkal jobban emlékeztet egy kicsit moodboardosra vett slide-ra a Fidesz ügynökségének (vajon van ilyen?) szóló első prezentációból, ahova felhányták az összes fontos kifejezést, amit a párt majd birtokolni akar a kampányban, mint egy kész, működő plakátra. Mindenféle szellemi csomagolás nélkül – és ebből a szempontból lényegtelen a dizájn, ha szép lenne, sem mentené – odaborítani mindezt az út mellé nem kampány, és az, hogy együtt, meg változás, önmagában nem üzenet, hanem a legordasabb politikai klisé a görögök óta.

Nem is azzal van a baj, hogy itt a change mögül lemarad a ...we can believe in, és nem forgatják fel az egész kampányt olyan irányba, hogy a régóta tűkön ülő aktivistákat ne csak kopogtatógépeknek használják – tudjuk, hol vagyunk, itt az alulról szerveződés is felülről szerveződik, vagy LMP-nek hívják és olyan, amilyen. És azzal sem, hogy nem az az idealizált dolog történik, hogy aki változásról papol, az konkrétan, tételesen megnevezi a rossz gyakorlatokat, és hiteles alternatívát kínál azokkal szemben – a Fidesz nincs rákényszerítve erre, hülye lenne bármivel elidegeníteni bárkit, aki végre odasodródott az erős polgári vállakhoz. És főleg: persze, ez még nem a kampány, csak egy kis ráhangolós preview.

De attól még a kicsit megforgatott bevásárlólistát (remény van, változás van, rend van) érdemes volna legalább egy koherens mondatpár szintjéig továbbgondolni, mert rögtön jönnek a végveszélybe került nyugdíjasok, a távhőáfa, a normális magyarok, a csendőrség meg a magyar népet a kibontakozásban akadályozó tudjátokkik, aztán könnyen olvadhatnak a nagyon is relatív százalékok, ha erre senki nem mond semmit, de azt legalább rútul és 3D-ben.

Üdvözlöm.

A Rádió KFM-online rádió ról szeretném ha írnának az oldalukra egy rövid
pr cikket.
Cikk tartalmát önökre bíznám.
Nézzenek körűl és döntsék el.
http://www.radiokfm.net

Előre is köszönöm.

üdv.: KFM 

Bevallani, hogy az eddigi termékünk pocsék volt, kidobni a szemétbe, és előállni egy vadiújjal – a New Coke bevezetése óta (legalábbis Amerikában) minden kisiskolás tudja, hogy nem biztos tuti nyerő marketinges lépés. Bevallani, hogy a régi pizzánk ízetlen volt, a sajt nem is sajt volt, és tulajdonképpen minden reklámunkban, ahol azt hangoztattuk, milyen mennyeiek vagyunk (mint például itt), hazudtunk – kétségtelenül megkérdőjelezi a hitelességet. Élesben bemutatni, hogy a fogyasztók szerint a mi pizzánk a világon a legrosszabb, a tésztája olyan, mint a kartonpapír, a szósz pedig, mint a ketchup – minimum rizikós. Főképp, ha milliók fogyasztják ezt, azaz a „mi szarunkat”, és már ötven éve. 

A trailer

Mára válogattuk össze a nagyszobában az aktuális kampányjelentést az újév első szpotjaiból – mindet nem rakjuk be, aki a semmikülönös közepesekre vágyik, megtalálja odaát. A tetejére és az aljára viszont érdemes rázoomolni: egyben látni az átlag magyar reklámtermést sosem különösen reménykeltő, de most kifejezetten elgyengültünk, mire mindet végignéztük.

Egy darab teljesen értelmezhetetlen, arcpirító szpot ugyanis mindig szokott lenni egy tucatból (legutóbb a koszbrigádos Bemutatom Tomi családom volt ilyen, ami olyan szinten volt minden ízében rossz, koncepciótól a karaktereken át a másodpercekkel félrecsúszott szinkronig, hogy az már felvetette a szándékosság gyanúját), most viszont négy ilyen is akadt. Külön-külön talán elcsúsznának, de egymás után megnézve kifejezett kábító hatásuk van – reméljük, csak azért szabadultak ilyenek nagy koncentrációban a magyar képernyőkre, mert valamiért muszáj volt december utolsó heteiben gyorsan összecseszni őket, és nem azért, mert mostantól már a fájdalommentes germán középszerűségre sem lesz pénz.

A Tahi-Tóth Bonux ügyében szerkesztőségünk megosztott, van, aki látja, mit akart mondani a művész (mondjuk szerinte is elrontotta közben). És volt amúgy meglepően jó is az első újévi kampányok között a sok szokásos ügymenet mellett, arra visszatérünk napokon belül.